muvhaz

Remek hely az iskola,/meg nem unnám én soha, állítja a lelkes gyermekvers. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nem mindenki rajong a suliért, még a kimagaslóan jó képességű diákok közül sem. Így volt ez mindig: sok nagyszerű elme hagyta abba idő előtt a tanulmányait, hogy világraszóló felfedezéseket tegyen vagy létrehozzon valami olyasmit, ami megváltoztatja, jobbá és könnyebbé teszi az emberek életét. Az ő példájuk mit bizonyít? Vajon hogyan értelmezik ezeket az inspiráló történeteket a diplomaszerzéshez tűzön-vízen át ragaszkodók, és hogyan azok, akik szerint az életben való beválásnak semmi köze nincs a szervezett oktatáshoz — na meg persze a többség, a két véglet között?

Akiknek túl nehéz volt az iskolatáska

Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent köszönhet Michael Faraday-nek az elektromosságtan és az emberiség. Sokan minden idők legnagyobb kísérleti fizikusának tartják, habár vannak, akik malíciózusan megjegyzik, hogy a matematikához azért jobban is érthetett volna. Kovácsmester fia volt, de gyenge fizikuma miatt szóba sem jöhetett, hogy továbbvigye az ipart, ezért könyvkötőnek állt. A legenda szerint az egyik általa készített könyvben felejtette a tudományos feljegyzéseit, így derült fény a tehetségére. Valószínűbb, hogy azért figyeltek fel rá, mert jegyzeteit megmutatta a kor híres kémikusának, Sir Humphrey Davynek, aki hamarosan titkárként, majd laboratóriumi asszisztensként — és alkalom adtán inasként — alkalmazta.

Vagyis Faraday csakugyan autodidaktaként került a tudományos életbe, de ez a hendikepje egy idő után már nem hátráltatta a karrierjét.

Úgy tűnik, a családi kovácsműhely isnpiráló hely az ifjú, érdeklődő elmék számára, mert Csonka Jánosnak, többféle motor megalkotójának és a karburátor egyik feltalálójának (a másik Bánki Donát) pályája is innen indult. Előbb szakmunkásként szerzett tapasztalatot különböző hazai és külföldi műhelyekben, majd éveken át egyetemi előadásokat hallgatott, a nélkül azonban, hogy beiratkozott volna a műszaki egyetemre. Mérnöki teljesítménye elismeréseként tiszteletbeli gépészmérnöki címet kapott a Mérnöki Kamarától.

Nemrégiben egy netes videónak köszönhetően lett közismert az a felemelő történet, mely szerint az ifjú Edisont eltanácsolták a tanárai, de édesanyja kitartásának (és kegyes hazugságának) köszönhetően mégis sokra vitte. Inspiráló sztori, instant motivációként mindenképp megállja a helyét. Edison valóban igen rövid ideig koptatta az iskolapadot, tanárai nyíltan rossz véleménnyel voltak a képességeiről, érthető, hogy emiatt a kisfiúnak is elment a kedve a sulitól. Úgy is mondhatnánk, hogy kölcsönös megegyezéssel váltak el egymástól. Ezek után édesanyja tanította az otthonukban, ám a fiúnak hamar önálló ötletei támadtak a jövőjét illetően, kamaszként már pénzt keresett, közben pedig egyfolytában tervezett és kísérletezett. Később pedig valószínűleg megromlott hallása miatt nem folytatta a tanulást, mivel születésétől meglévő egészségügyi problémáját egy lázzal járó betegség, majd egy ütés okozta sérülés tovább súlyosbította. Felnőtt korára majdnem teljesen megsüketült. Csak a madarak éneke hiányzik, mondogatta állítólag.  

Kiugrottak még

Hogy ne csak az évszázadok távlatából tekintsünk csodálattal az iskolázatlan zsenikre, nézzünk párat a közelmúlt híres kiugrott diákjaiból.

Az informatika mai nagyágyúi jellemzően nem görcsöltek rá a diplomára. Mark Zuckerberg és Bill Gates esetében az ötlet és a lehetőség együttállása hamar megvalósult, érthető, hogy nem vacakoltak zéhákkal meg szigorlatokkal. Azóta viszont szívesen viccelődnek vele, hogy ha bedől a vállalkozásuk, visszaülnek az egyetem padjaiba. A halála óta ikonná vált különc zseni, Steve Jobs viszont egyszerűen ráunt a méregdrága magániskolára, pontosabban kizárólag az őt érdeklő órákat volt hajlandó látogatni.

Elon Musk, napjaink talán leginvenciózusabb feltalálója és tervezőmérnöke két egyetemi diplomát is szerzett, de az intézményes tudósképzés következő lépcsőfokán megtorpant: csupán 2 napja volt PhD-hallgató a Stanfordon, mikor úgy döntött, mégis inkább vállalkozásainak szenteli az idejét. Azóta számos futurisztikus tervét váltotta valóra itt, a Földön, s ha hihetünk neki, a Mars kolonizációjára sem kell már sokat várni.

Lehettem volna oktató…

A szabadlelkű diák—begyepesedett iskola reláció agyonidézett magyar példája József Attila és Horger Antal konfliktusa.

A 20. század nagy költőjét valószínűleg már életében sem értette mindenki. Nem kevés polémiája akadt író és szerkesztő kortársaival (ebben azért szerepet játszhatott makacs természete is). Tragédiába forduló rövid életének legádázabb alakja mégis a szegedi egyetem nyelvészprofesszora, aki Tiszta szívvel című verséért (a Nincsen apám, se anyám,/se istenem, se hazám kezdetű költeményről van szó) két tanú jelenlétében eltanácsolta a tanári pályától.  A költőt az eset után nem rúgták ki az egyetemről, Horger részéről ez inkább szóbeli fenyegetés volt, nincs rá bizonyíték, hogy bármilyen jogi lépést tett volna az ügyben. Érthető viszont, ha József Attila emberi méltóságában és költői önérzetében sértve érezte magát (ezt bizonyítja, hogy a professzor alakját két írásában is megidézte), s nem is kívánt a későbbiekben szegedi oklevéllel középiskolás fokon taní/-tani.

Ha ragaszkodni szeretnénk az iskolai fogalmazások lekerekített szerkezetéhez, illene összefoglalással vagy tanulsággal zárni a posztot. Csak hát ezek a történetek egyediségükkel éppen hogy ellenállnak az általánosításnak: ami talán mégis leszűrhető belőlük, hogy a diploma nem kizárólagos feltétele a sikernek, s ha nem szeretnénk hosszan élvezni a diákstátusz sok-sok előnyét, mert sürgősen önmegvalósításra, világhírre és gazdagságra vágyunk, akkor nem árt zseninek vagy legalább kimagaslóan tehetségesnek lenni.

Az is hozzátartozik a történethez, hogy a diploma nélküli tudósok, hírességek teljesítményüknek köszönhetően általában utólag bevonódnak a rendszerbe, kanonizálódnak mint díszdoktorok, tudományos társaságok, akadémiák tagjai. Ez történt például Faraday-jel, Zuckerberggel és Bonoval is. Ennek fényében pedig — az Igazából szerelem öreg rockere után szabadon — azt a tanácsod adnánk: ne teperjetek a diplomáért, gyerekek -- legyetek korszakalkotó egyéniségek, és megkapjátok ajándékba.